Tüntettek a tanárok, és sok szervezet csatlakozott hozzájuk!
De kiket is érint az amiért tiltakoznak?
A tanárok: nekik fontos, hogy nyugodt körülmények között tudjanak tanítani, és minden feltétel adott legyen a számukra (és nem a fizetés az első!), Azért gondoljunk bele, nincs kréta (és ez nem csak szimbolikus, hanem tény is), nincs fénymásoló papír! Ha valami kreatív dolgot szeretnének mutatni, vagy csináltatni a diákokkal, akkor vagy maguk veszik meg az eszközöket, vagy a szülőkkel. Az iskola nem ad rá forrást, de elvárja. Hetente tanít 24 tanórát, és helyettesít 2 órát. Peresze ez a normál, versenyszférába dolgozó embernek úgy tűnik, milyen kevés! De nem csak ebből áll egy tanító/tanár élete. Készülni kell az órára, dolgozatokat készíteni, és javítani, tantervet írni, azt vezetni, felügyelni a diákokat tanórán kívül, fakultatív foglalkozni velük, plusz szülői értekezletek, és az sem árt, ha személyesen szemtől szembe beszélget a diákkal. Nos ezek a körülmények nem állnak fent nagy részben.
Az iskolai háttérszemélyzet: nekik fontos, hogy érdembe tudják segíteni a tanítók/tanárok munkáját. Fontos, hogy fizetésben is meg legyenek becsülve! 2008 óta ne kaptak fizetésemelést, azaz 8 éve! Te mikor kaptál utoljára? Átlagban nettó 90.000 Ft körül van a fizetésük! Ők a fogaskerekei az iskolának, a láthatatlan személyzet.
A diákok: nekik fontos, hogy ne csak lexikális tudást, hanem kompetenciatudást is kapjanak. Az éltre volna jó őket nevelni (a boltba nézzék az egységárat, egy utalást el tudjanak végezni, tudjanak megfelelően köszönni, és ki tudják magukat fejezni). Nekik nem is most jön el a gyümölcse annak, amit tanulnak, hanem, mikor kilépnek a munkaerőpiacra!
A szülők: nekik fontos a gyermekeik jövője! Hogy büszkék legyenek rájuk, és hogy megálljanak a saját lábukon egy idő után a ygermekeik. Hogy tiszteljék a gyermekek a szülőket, és hogy ne legyen áthidalhatatlan generációs szakadék közöttük.
Itt lehetne zárni is e gondolatmenetet, de másokat nem közvetlenül érint, mégis meghatározó az életükbe!
Akik nem: tanárok, iskolai személyzet, diákok és szülők: nekik fontos, hogy egy életképes társadalom legyen! Fontos, hogy aki kijön megszerelni az elromlott dolgokat, az ki tudja magát fejezni, tiszteljen minket és legyen becsületes. Fontos, hogy a hétköznapokban embertársaik számíthassanak rájuk, és ne féljenek tőlük. Hogy ismerjék a szolidaritás eszméjét, és alkalmazzák is a mindennapokban. Hogy ne hit alapon csatlakozzanak ideológiákhoz, hanem meggyőződésből, és hogy gondolkozzanak el az élet dolgain, és úgy keressenek megoldást, hogy maguk mit tudnak tenni a társadalom előremozdításában. Nem katonákra van szükségünk, akik feltétel nélkül követik a parancsot, hanem azokra, akik gondolkoznak, kérdeznek és válaszolnak!
Mindenki gondolkozzon el, hogy mi van ma a közoktatásban!
Nem kérek senkit, hogy értsen velem egyet, csak azt, hogy gondolkozzon el a dolgokon!
